A szólásszabadság elmélete

Paul Wragg, a leedsi egyetem professzora új könyve a szólásszabadság elméletéről írott talán legfontosabb mű Frederick Schauer Free Speech: A Philosophical Enquiry című, 1982-es klasszikusa óta. John Stuart Mill szándékát követve a szerző megkérdőjelezi a holt dogmákat. Wragg felkelti Millt sírjából, és új, revelatív értelmezést ad híres esszéjének. A szólásszabadság elméleti kérdéseit eleddig a nemzetközi színtéren az amerikai szakirodalom dominálta, amely az első alkotmánykiegészítés joggyakorlatából indul ki. Most végre megjelent az a fontos európai mű, amely valóban mélyrehatóan foglalkozik a kérdéssel, és eltávolodva a jogi pozitivizmustól, tisztán elméleti alapokkal rendelkező választ keres a kérdésre: mi is a szólásszabadság?

A konyhámban egy hűtőmágnes hirdeti: „A szólásszabadság nem engedély arra, hogy hülye legyél.” Wragg talán más véleményen van. Erőteljesen védi az „irracionalitást”, amely a könyv kulcsszava. Nem azért, hogy szabadjára engedje a butaságot és a felelőtlenséget, hanem hogy megvédje az egyén szabadságát és autonómiáját. Wragg a legszebb angolszász liberális hagyományokat követi, így ideálja az önmagáért felelős egyén. A könyv elolvasása után a kutatók, a politikai döntéshozók és általában a nyilvános szféra korlátai iránt érdeklődők máshogy tekinthetnek majd a szólásszabadságra, mint korábban.

Koltay András