ORAC Kiadó

Szeptember 1-jére virradó éjszaka meghalt Kőrös András. Szakmai életútja sok helyen olvasható, mi tömören úgy foglaljuk most össze, hogy a magyar családjog legjelentősebb művelője volt, ideértve az ítélkezést, a tudományos életet és a szakirodalmat is. Büszkén mondhatjuk, hogy az elmúlt több mint 30 évben Kőrös András az ORAC Kiadó – korábban HVG-ORAC Kiadó – szerzője és szerkesztője volt. A kétkötetes, általa szerkesztett A családjog kézikönyve szinte mai napig a jogterület alapműve, noha utolsó kiadása óta majdnem két évtized telt el. Az általa életre hívott és főszerkesztőként gondozott nagysikerű Családi Jog folyóirat ma már a huszonnegyedik évfolyamánál tart, és eköré szerveződött – mindig kiemelkedő érdeklődés mellett – évről évre a Mindennapi családjog konferencia. Az új Ptk. elfogadása óta szerkesztette és gondozta a Ptk.-kommentárunk családjogi részét is.   

Kőrös András tavaly hatalmas munkába fogott: szerzőtársával, Simon Károly Lászlóval a házassági vagyonjog teljes körű feldolgozására vállalkoztak. András betegen, lefogyva, kezelések mellett megfeszítetten dolgozta végig ezt a több mint egy évet, nem ismerve kompromisszumot, a szakmai maximumra törekedett, és az elkészült könyv kéziratát augusztus elején kiadónk át is vehette. Néhány nappal a kéziratleadást követően kiadónk két vezetőjét újpesti otthonában látta vendégül, ahol megígértük, hogy kora ősszel megjelentetjük a könyvet, és személyesen jövünk vissza átadni a tiszteletpéldányát. Megrendítő, de erre már nem kerülhet sor.

András a barátunk is volt, akivel minden beszélgetés vagy szerkesztőbizottsági ülés emlékezetes élmény volt. Így volt ez augusztusban is, amikor átadott nekünk egy általa írt kötetet a fiatalkori verseivel. Ebből veszünk át most egy verset, és ezzel búcsúzunk barátunktól.

Kőrös András: Őszi dal

Az ősz dalban kérdi halkan:
Hol a nyár?
Fényes-keblű ég madara
Hova száll?

Mezők füve, fák levele
Csupa sár,
Hideg éjen bújni a vad
Hova jár?

Hittem: a nap velünk marad
Csoda vár,
De az öröm (szép örököm)
Oda már.

A kék napfény, mint a remény
Halovány,
Hideg éjen hozzám bújik
A magány.

És bár félek, mégis kérdlek
(Hinni kár),
Eszedbe jut-e még néha
Az a nyár?

1970


DIMOP Plusz-1.1.2/A-24