Hány alkalommal idézte az Alkotmánybíróság az Emberi Jogok Európai Egyezményét? Milyen gyakran utalt a Kúria (Legfelsőbb Bíróság) a nemzetközi jogra, és mely nemzetközi szerződések szerepeltek leggyakrabban a határozataiban? Mérhető-e a nemzetközi jogon alapuló érvek súlya az egyes döntésekben, és erre miképpen utalhatnak a határozatokban szereplő nyelvi kifejezések? Miért téves a nemzetközi szerződések „kihirdetéséről” beszélni? Milyen nemzetközi szokásjogi normákat ismert el eddig a Nemzetközi Bíróság, és mi az akadálya ezek alkalmazásának a magyar joggyakorlatban?
Az ilyen kérdésekre adandó válaszokhoz, a könyvben új megközelítést és módszereket kellett alkalmazni, részben szakítva a megszokott régiekkel. Megfelelően kidolgozott szempontok alapján, átfogó empirikus vizsgálat alá kellett vetni a joggyakorlat egy-egy szeletét a nemzetközi jog érvényesülése tekintetében. A könyvben foglaltak nagyrészt a joggyakorlat jogszövegeinek (pl. bírósági határozatok) szoros olvasatán, fogalmi-logikai elemzésén, és kvantitatív feldolgozásán alapulnak. A szegedi jogpozitivista hagyományokból kinövő szövegempirizmus alkalmazása számos új vonatkozását tárja fel a nemzetközi jog és a magyar jog kapcsolatának.
Kiadvány | |
ISBN | 978 963 258 214 6 |
Megjelenés éve | 2014 |
Formátum | B/5 |
Terjedelem (oldalszám) | 532 |
Megrendelőlap
Megrendelés esetén kérjük, töltse le a megrendelőlapot és juttassa vissza beszkennelve e-mail címünkre vagy a +36 1 349 7600 fax számra.Megrendelőlap
letöltése (PDF)