A Kúria és elnökei III.

„A törvények helyes értelme a törvénymagyarázat minden eszközének igénybe vételével szabadabb szellemi tevékenység utján állapitandó meg, és a törvény alkalmazásánál is a birónak nem csak a törvényben a normális tényálladékra megállapitott jogszabályt, hanem minden egyes esetnek sajátságait, ezeknek jogi jelentőségét, a jogrend czélját és feltételeit kell figyelembe vennie. […] a törvények ily szellemben való alkalmazásával sok esetben meg fogjuk közeliteni a méltányosság eszméjét is […].” – hangsúlyozta Oberschall Adolf 1906 áprilisában kúriai elnöki székfoglalójában.
A Kúria és a Magyar Nemzeti Levéltár „Életutak – pályaképek” konferenciasorozatának 2015. márciusi tanácskozása a magyar igazságszolgáltatás történetének fényes és kevésbé fényes fejezeteivel foglalkozott. A Kúria és a Legfelsőbb Bíróság múltjának történetét feltáró harmadik tanulmánykötet Oberschall Adolf és Günther Antal kúriai elnökök személyes és szakmai életútját ismerteti, valamint a magyar felsőbíráskodás 1956 utáni káderpolitikáját, a „múltat végképp eltörölni” szándékozó törekvéseket, a kádári megtorlás időszakának ítélkező tevékenységét, és az ebben a korszakban fővárosi bírósági bíróként működő, majd legfelsőbb bírósági elnök, Szakács Ödön pályáját.

Tartalom:

- Előszó (Darák Péter, a Kúria elnöke)
- Bódiné Beliznai Kinga: „Modern fej és hihetetlenül nagy, korszerű tudás” – Oberschall Adolf életútja (1839–1908)
- Bódiné Beliznai Kinga: Günther Antal, a „szürke ember”? (1847–1920)
- Garadnai Zoltán: A konszolidáció embere, avagy az opportunizmus dicsérete? – Szakács (Sziebig) Ödön életútja (1912–1983)
- Zinner Tibor: Utak és tévutak a XX. századi magyar felsőbíráskodás káderpolitikájában ’56 után