A Kúria és elnökei IV.

„[…] az ország legfőbb biróságának tagjai az igazi erőt abból a soha el nem homályosuló tudatból meritik, hogy az igazságszolgáltatás ideáljait, amelyeknek kultuszában egész életüket töltötték, a legnehezebb viszonyok közt sem téveszthetik szem elől, hanem készségesen vállalt kötelességük, hogy a rájuk bizott magyar legfőbb biráskodásnak évszázadok tanusága szerint mindig megközelithetlen bástyáin helyt állva dicső birói elődeikhez minden körülmények közt méltóknak bizonyulnak” – mondta Tőry Gusztáv kúriai elnök 1923. január 8-i évnyitó teljes ülési beszédében.

A Kúria és a Legfelsőbb Bíróság múltjának történetét feltáró negyedik tanulmánykötet a XX. század első és második felének legfőbb bírósági vezetőinek életútjai közül válogat. Az 1949 előtti időszakból két kiváló kúriai elnök, Tőry Gusztáv és Osvald István személyes és szakmai életpályája kerül bemutatásra. Az 1949 utáni korszakból pedig, az ötvenes-hatvanas évek koncepciós pereiben aktív szerepet vállaló Jahner-Bakos Mihály és Szalay József, valamint a nyolcvanas évek legfelsőbb bírósági elnökének, Szilbereky Jenőnek a pályaképe tárul az olvasó elé. A magyar felsőbíráskodás legújabb kori történetéről Solt Pálnak, a Legfelsőbb Bíróság 1990 és 2002 között hivatalban volt elnökének visszaemlékezése ad átfogó képet.

Tartalom:

- Előszó (Darák Péter, a Kúria elnöke)
- Bódiné Beliznai Kinga: Tőry Gusztáv – Kodifikátor és kúriai elnök (1857–1925)
- Bódiné Beliznai Kinga: Osvald István, a Kúria „derűs” elnöke (1867–1944)
- Németh László Sándor: Jogi performerek – Jahner-Bakos Mihály és Szalay József legfelsőbb bírósági elnökök életpályája
- Garadnai Zoltán: Szilbereky Jenő a Legfelsőbb Bíróság élén (1980–1990) – A Legfelsőbb Bíróság háttérszerepe a ’80-as évek második felében
- Solt Pál: A rendszerváltás Legfelsőbb Bírósága– Részben szubjektív megjegyzések