Egyensúlyban az autonómia és a védelem között? (E-könyv)

DOI: https://doi.org/10.21862/ELTEJKT76

Képzeljük el, hogy az alapjogunkat szeretnénk gyakorolni: az egészségügyi kezelésünkről dönteni, tüntetésen részt venni. Tegyük fel, hogy e jogok gyakorlása azért nem lehetséges, mert minket nem tartanak képesnek erre. Sőt azzal szembesülünk, hogy a „saját érdekünkben” inkább meg kellene védeni minket e döntésektől. Végül gondoljunk bele abba a helyzetbe, hogy ha a jogainkat megsértik, megtagadják a döntésünk teljesítését, nem engednek demonstrálni, akkor önállóan nem tudunk bírósághoz fordulni, ahhoz más személyek egyetértése, jóváhagyása kell.

A kérdés az, hogy miért fogadjuk el, tartjuk igazolhatónak azokat a megállapításokat a gyermek jogai és azok gyakorlása kapcsán, amelyek a felnőtt jogai esetén elképzelhetetlenek lennének. Mert a gyermek joggyakorlása más? Miben és hogyan más? A könyv célkitűzése, hogy utánajárjon ezeknek a kérdéseknek az elméleti szakirodalom, az európai és a magyar esetjogi gyakorlat nyomán. Alkotmányjogi megközelítésben vizsgál meg három egymással összekapcsolódó kérdéskört: a gyermek alapjogi jogalanyiságát, alapjogi joggyakorlását és alapjogainak érvényesíthetőségét.

A könyv középpontjában a gyermekjogok klasszikus kihívása, a gyermek autonóm joggyakorlása és a gyermek védelmének összeegyeztethetősége áll. A könyv amellett érvel, hogy nem beszélhetünk a gyermekek jogalanyiságáról az alapjogok tényleges gyakorolhatósága nélkül, az egyes szereplők, a gyermek, a szülők és az állam jogai, érdekei és kötelezettségei között pedig lehet és kell is méltányos egyensúlyt kell találni. Mindez akkor érvényesülhet, ha a gyermek joggyakorlását érintő közhatalmi beavatkozást korlátozásként fogjuk fel, ebben az esetben ugyanis megkövetelhető a beavatkozás érdemi igazolása, amelynek tartalma az arányossági szempontok alapján vizsgálható.