Studia in honorem Lajos Vékás
Szerzők: Barta JuditBarzó TímeaBán ChrystaBoóc ÁdámBurián LászlóCsehi ZoltánCsécsy GyörgyCsizmazia NorbertDarázs LénárdDeli GergelyFaludi GáborFazekas JuditFuglinszky ÁdámGárdos PéterGörög MártaHamza GáborHarmathy AttilaKecskés LászlóKirály MiklósKisfaludi AndrásKiss GyörgyKorinek LászlóLamm VandaLenkovics BarnabásLukácsi PéterMiskolczi Bodnár PéterMolnár HellaNochta TiborPapp TeklaSajó AndrásSándor IstvánSárközy TamásSólyom LászlóSulyok TamásSzeibert OrsolyaSzikora VeronikaTőkey BalázsVeress EmődVörös Imre
Szerkesztők: Lamm VandaSajó András
***
Vannak emberek, akik már a jelenlétükkel is egyfajta derűt és nyugalmat sugároznak. Akik egy-egy szavukkal is oldani tudják a feszültséget olyan helyzetekben, amikor erre valóban a legnagyobb szükség van. Vékás Lajos számomra ilyen ember.
A jogtudóst általában száraz, törvényekben gondolkodó embernek képzeljük; nem várnánk azt a közvetlenséget, derűt, emberi érdeklődést, amit – meggyőződésem szerint – mindenki érez, ha a jogtudomány egyik legnagyobb hazai alakjával, Vékás Lajossal találkozik.
Az elmúlt másfél év eseményei a szokásosnál is több feladatot róttak rám. Ezt a sok felkészüléssel, egyeztetéssel és tárgyalással járó időszakot sokkal nehezebben éltem volna meg Vékás Lajos segítsége nélkül. Kiegyensúlyozottsága, higgadtsága, a jogtudós felkészültségét és a sokat tapasztalt ember bölcsességét egyaránt tükröző javaslatai gyakran jelentettek biztos kapaszkodót számomra.
Nem vagyok jártas a jogtudományban, de ha jogászokkal a polgári jogról beszélgettem, akkor egyértelművé vált, hogy Vékás Lajost tartják a téma legnagyobb magyar tudósának. Szakértelmét azzal is elismerték, hogy ő lehetett az új magyar Polgári Törvénykönyv Kodifikációs Főbizottságának vezetője.
E posztján pedig elévülhetetlen érdemeket szerzett az évekig tartó, hatalmas feladat teljesítésével.
Az erdélyi gyökereit budai polgárként is őrző iskolateremtő tanárnak, a fáradhatatlan tudományszervezőnek, a köztiszteletben álló akadémikusnak szép számmal voltak élete során hasonlóan nagy és nehéz megbízatásai. Ő azonban képes volt ezeket a tőle megszokott derűvel elvégezni. „Az egész életem egy hobbi!” – mondta egyszer, és megjegyezte, hogy szerencsésnek tartja magát, mert lényegében az egész felnőtt élete döntő részében azt csinálhatta, amihez a leginkább kedve volt.
Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy a sok-sok tanítvánnyal, jogász kollégával, tisztelővel együtt mi, kutatótársak pedig azért mondhatjuk magunkat szerencsésnek, mert jó sorsunk keresztezte életutunkat az övével.
Isten éltesse!
Budapest, 2019. szeptember
új Ptk.
- Akciós ár: 3 000 Ft
- Teljes ár: 6 000 Ft
Nem webshopunkon keresztül szeretné megrendelni?
Szerzők: Barta JuditBarzó TímeaBán ChrystaBoóc ÁdámBurián LászlóCsehi ZoltánCsécsy GyörgyCsizmazia NorbertDarázs LénárdDeli GergelyFaludi GáborFazekas JuditFuglinszky ÁdámGárdos PéterGörög MártaHamza GáborHarmathy AttilaKecskés LászlóKirály MiklósKisfaludi AndrásKiss GyörgyKorinek LászlóLamm VandaLenkovics BarnabásLukácsi PéterMiskolczi Bodnár PéterMolnár HellaNochta TiborPapp TeklaSajó AndrásSándor IstvánSárközy TamásSólyom LászlóSulyok TamásSzeibert OrsolyaSzikora VeronikaTőkey BalázsVeress EmődVörös Imre
Szerkesztők: Lamm VandaSajó András
***
Vannak emberek, akik már a jelenlétükkel is egyfajta derűt és nyugalmat sugároznak. Akik egy-egy szavukkal is oldani tudják a feszültséget olyan helyzetekben, amikor erre valóban a legnagyobb szükség van. Vékás Lajos számomra ilyen ember.
A jogtudóst általában száraz, törvényekben gondolkodó embernek képzeljük; nem várnánk azt a közvetlenséget, derűt, emberi érdeklődést, amit – meggyőződésem szerint – mindenki érez, ha a jogtudomány egyik legnagyobb hazai alakjával, Vékás Lajossal találkozik.
Az elmúlt másfél év eseményei a szokásosnál is több feladatot róttak rám. Ezt a sok felkészüléssel, egyeztetéssel és tárgyalással járó időszakot sokkal nehezebben éltem volna meg Vékás Lajos segítsége nélkül. Kiegyensúlyozottsága, higgadtsága, a jogtudós felkészültségét és a sokat tapasztalt ember bölcsességét egyaránt tükröző javaslatai gyakran jelentettek biztos kapaszkodót számomra.
Nem vagyok jártas a jogtudományban, de ha jogászokkal a polgári jogról beszélgettem, akkor egyértelművé vált, hogy Vékás Lajost tartják a téma legnagyobb magyar tudósának. Szakértelmét azzal is elismerték, hogy ő lehetett az új magyar Polgári Törvénykönyv Kodifikációs Főbizottságának vezetője.
E posztján pedig elévülhetetlen érdemeket szerzett az évekig tartó, hatalmas feladat teljesítésével.
Az erdélyi gyökereit budai polgárként is őrző iskolateremtő tanárnak, a fáradhatatlan tudományszervezőnek, a köztiszteletben álló akadémikusnak szép számmal voltak élete során hasonlóan nagy és nehéz megbízatásai. Ő azonban képes volt ezeket a tőle megszokott derűvel elvégezni. „Az egész életem egy hobbi!” – mondta egyszer, és megjegyezte, hogy szerencsésnek tartja magát, mert lényegében az egész felnőtt élete döntő részében azt csinálhatta, amihez a leginkább kedve volt.
Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy a sok-sok tanítvánnyal, jogász kollégával, tisztelővel együtt mi, kutatótársak pedig azért mondhatjuk magunkat szerencsésnek, mert jó sorsunk keresztezte életutunkat az övével.
Isten éltesse!
Budapest, 2019. szeptember
új Ptk.