A látható kéz

A piaci verseny automatikus szabályozó hatását mintha újra gyakrabban helyettesítenék nagyon is látható beavatkozások. Parancsolunk-e ennek az erőnek, vagy kiszabadult a szellem a palackból? 

A nagyvállalatok nemzetközi monopóliumai a velük szerződő feleket, fogyasztókat sokszor hátrányos helyzetbe hozzák, aminek egyik ellenszere a kormányzat gazdasági szabályozó szerepe. A közszolgáltatások piacára közvetlen ráhatást gyakorolnak különösen díjak meghatározásával, szerződéses szereplők kijelölésével vagy különadók kivetésével. A másik kiterjedt eszköz a közvetlen tulajdonosi jelenlét. A kormányzatok többféle okból állami részesedést szereznek stratégiainak nyilvánított vállalatokban. 

Csakhogy az európai integrációban az utóbbi évtizedben egyre inkább relatívvá válik a határvonal az olyan tagállami fellépések között, amelyek még összeegyeztethetők az Európai Unió belső piaci és versenyjogi előírásaival, illetve azon intézkedések között, amelyek már piacellenesnek minősülnek. A túlterjeszkedésre való kísértés észlelhető különösen a közszolgáltatási szabályozott ágazatokban, de immár a versenyszektor egészében is. A tulajdonszerzésen kívül az állami támogatások megengedhetősége és a közfeladatok ellátása címén adott engedmények szerepe különösen kétélű eszköz. A kormányzati beavatkozások szolgálatunkba állnak vagy zabolátlanul önmagukért vannak? 

A kötet alapkutatás bázisán az állam vállalattulajdonának, támogatásainak, különleges jogok adásának, vagyis a piaci verseny igába hajtásának mai mozgatóit, illetve ugyanezen erők elszabadulásának kockázatait elemzi a jog gazdasági meghatározottságainak a vizsgálata útján. 

A láthatatlant és láthatót megidéző szerzők a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara tanárai, a téma kutatói.