Jogok nélkül, de biztonságban?
A probléma nem új keletű, talán József Attila sorai adják vissza legjobban a lényegét az 1935-ben megjelent, Levegőt! című versben. „Számon tarthatják, mit telefonoztam / s mikor, miért, kinek. / Aktákba írják, miről álmodoztam / s azt is, ki érti meg. / És nem sejthetem, mikor lesz elég ok / előkotorni azt a kartotékot, / mely jogom sérti meg.” Ezek a sorok ma az alapjogok és az egyéni szabadság biztosítása valamint az egyén biztonsága között egyensúlyozó világban remekül értelmezhetőek. Az elektronikus úton továbbított adatok különös jelentőségűvé váltak és fontos eszközt jelentenek a bűncselekmények megelőzése, felderítése és üldözése szempontjából.
